Budapestre költözésem után nem sokkal elromlott kedvenc csizmámban a zippzár. Azt sem tudtam hirtelen, hogy hová forduljak, mert kint szakadt a hó és persze más lábbelim nem igazán volt, amit hosszútávon el tudtam volna viselni a lábamon anélkül, hogy lefagyott volna. Pár napig egy magassarkú cipőben jártam, de idős szomszédasszonyom nem tudta ezt tétlenül nézni, így egyik nap elkérte az elromlott zippzárú csizmát reggel,majd délután megjavítva adta vissza. Akkor jöttem rá, hogy semelyik lábbelimről nem szabad lemondanom, mert lakik a szomszédomban egy angyal, aki tudja a cipőjavító műhely címét, sőt unalmas perceiben szívesen meg is látogatja azt a környéken lakó és napközben dolgozó emberek lábbelijével. A felismerés után rögtön felcsillant a szemem, mert eszembe jutott egy régi cipőm, melyről már lemondtam, de sajnáltam kidobni. Régi lakóhelyemen nem vállalták a talpalását, de a VI. kerületi Izabella úton lévő cipészműhelyben látatlanul sem mondtak le róla. Azt hiszem, karácsonykor, amikor meglátogatom szüleimet, el fogom hozni ezt a cipőt is.